Csit Cset

Egy blogger van, Isabelle

Cserét nyugodtan lehet kérni!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

CSS Codes

 

Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
whats going on?
Archívum - 2017. április

Élménybeszámolóóóó

2017.04.30. 15:12, Isabelle
Címkék: istanbul blog

Nos nos nos, kis olvasóim. Ismét olyan bejegyzéssel jöttem, amilyen eddig még nem volt a blogon. Mégpedig, egy *dobpergés* élménybeszámolóval. /Biztosan nem találtátok ki a címből/

Tegnap, azaz 29.-én, Istanbulba voltam a barátomnál. Ugye,ő ott lakik, ezért hétvégente, sajnos csak egy teljes napot, de én megyek, és akkor találkozuuunk. 

Azt kell hogy mondjam, hogy elképesztő, és hihetetlenül szeretem ezt a kis majomkát. Imádom. Annyira tudja hogy mit szeretek, annyira tudja hogy mivel lepjen meg, mivel nyűgözzön le. Persze, Istanbulban ez nem is nehéz, hisz maga már csak az odaút lenyűgöző, ahogy jobbról-balról látod a tengert olykor. Tudni illik, hogy szerintem én tenger függő vagyok. Egyszerűen, nem tudok betelni a látványával, akárhányszor mentünk le tavaly nyáron fürdeni, sosem akartam hazajönni, mint egy kisgyerek a nagy hullámokban bújkáltam, hogy nehogy valaki észrevegyen, hátha ott felejtenek. Sajnos sose felejtettek ott.. :D Na de, az élményeim.

Sokszor voltam ugyan Istanbulban, de az mégis azért más, amikor ott vagy azzal a személlyel, akit imádsz, és csak ketten vagytok, jólérzitek magatokat, mystorizgattok, ölelkeztek romantikusan mondjuk *spoiler* egy hajón, és egyszerűen csak éltek a pillanatoknak, szeretitek egymást, és körülvesz egy eszméletlenül gyönyörű város, ország. 

Reggel 7 órakkor keltem, ugyan csak 10kor indult a buszom, de ilyenkor 2 órát azzal töltök hogy mit vegyek fel, a nagy Ő-höz ugyebár, de mindig vagy 50szer átöltözöm, és aztán miután elmegyek azon jár az eszem,hogy jobb lett volna az első szettnél maradni. Nos, ez most sem volt másképp, de mindegy. Ez volt csak a legnagyobb baj. Szóval, felkeltem, megittam a kis kávémat, elszívtam a tüdőrombolómat, és neki álltam készülődni. Egy csíkos hátul hosszabb, elöl rövidebb ing volt rajtam, és a sötétzöld nadrágom, amit amióta megvettem agyon hordok, mert imádom. Plusz, a fekete Nike cipőm. Elvittem mindenesetre, a halványrózsaszín boomer dzsekimet is, (ja igen, képzeljétek, sikerült végre beszereznem) bár nem volt szükség rá, csak este mikor hazafelé jöttem. Nos, buszra szálltam, és izgatottan vártam hogy megérkezzek. A kis szerelmem, tudni kell,hogy rettenetesen féltékeny, tehát ennyire féltékeny embert én még sosem láttam, és öt percenként írt Whatsuppon, hogy mit csinálok, hol tartok. Hát, vajon mit csinálok. Ülök a buszon,természetesen. Nos, mikor elküldtem neki a helyzetemet, tudjátok ez a helyzet megosztás, akkor kapott észbe,hogy körübelül 20 perc van még, és oda érek. Ő meg még sehol. Tudni illik, elég messze lakik ő attól a megállótól ahol én leszállok, körübelül busszal fél óra, kocsival lehet egy óra is a dugó miatt. Úgyhogy, természetesen vártam rá..:D De nem baj, a nap többi napszakában kiengesztelt.:D

Miután megjött, felültünk egy buszra, és bebuszoztunk Istanbul szívébe. Elképesztő. Csodálatos. Gyönyörű. Egyszerűen nem tudom hogyan önthetném szavakba. Amúgy, megfordult a fejembe,hogy mi lenne ha elkezdenék vlogolni is ilyen helyzetekben, és ide feltölteném nektek. Mert szeretném ha azok az emberek, akik nem tehetik meg,hogy utazgassanak, vagy akiknek nincs lehetőségük, azok is lássák azt amit én,mert egyszerűen vétek kihagyni. Persze, az nem ugyanolyan mintha valóban ott lennétek, de mégis közelebb hozlak titeket Törökországhoz. Ha szeretnétek amúgy,akkor hagyjatok egy kommentet itt, vagy a Chatben, és akkor meglátom mit tehetek ennek érdekében :3 

Szóval, miután bebuszoztunk, utána felültünk egy villamosra, és elvitt egy elképesztő helyre. Egy kikötőhöz, ahol tele volt óriási hajókkal, és a tenger csakúgy csillogott a meleg, napsütéses időben. Csak néztem rá,hogy most komolyan gondolja hogy hajózni fogunk, vagy csak úgy idehozott hogy láthassam? Természetesen az első tippem volt a helyes, és már fogta is a kezem nevetve, húzott magával hogy megvegye a jegyeket. Én szóhoz sem tudtam jutni, csak ámultam és bámultam. Rengeteg ember, körülbelül szerintem az egész Budapestet összegyúrnánk, és egy 1 kilóméteres körzetbe tennénk, még az sem lenne elég ahhoz, hogy mennyi ember volt az utcán tegnap. Mindenhol. Megmozdulni is alig tudtál, elképesztő mennyien vannak. Érdekesség képpen amúgy, Istanbulba 15 millió ember él. Magyarország össz lakosa körülbelül 7 millió. Na most képzeljétek el, a kétszeresét Magyarország lakosságának, egy városba gyúrva. igen, gondolhatjátok.

Sorba hálistennek nem kellett állni, hanem csak így mentél, a többi ember után, és felszálltál a hajóra. Lent maradtunk a legalsó szinten,mert nekem mint mondtam a tenger a mindenem, hogy minél közelebbről láthassam. A kis medúzákat, a kis halakat.. ahw *-* Nem akartam felmenni, így a hajó hátuljába ültünk, az első szinten.. Amúgy, 3 emeletes volt.:) Elképesztő volt, csináltunk egy csomó képet, egy csomó videót, és annyira éreztem a szerelmemen a szeretetet, hogy áhh.. Szorongatott,ölelgetett, puszilgatott, és jajj. Nagyon boldog pillanatok voltak ezek, sőt, így az egész nap. 

Miután a hajó kikötött Istanbul másik oldalába, mentünk még egy kört.:DDDDD Csak úgy, mert élveztük haha.:D Na, de utána, felültünk ismét egy villamosra, és bementünk egészen a város közepére, ahol majdnem mondhatni hegyet másztunk egy kávézóér.:D Mégpedig, az Ağa Kapısı nevezetűért. *-*

Eszméletlen volt. Az egész kávézó egy nagyon nagyon meredek utca tetején van, és 3 emeletes kávézóról beszélünk, és bárhova ülsz, belátod majdnem egész Istanbult. De a fontos dolgokat látod. A tengert, a hidat, és áhh.... Gyerekek nem tudok írni, mert még mindig izgalommal gondolok vissza rá, és le se tudom írni hogy mit láttam pontosan, jaj. 

Na szóval, ott ültünk egy jó órát, meg "reggeliztünk" délután 3 órakkor.:D És ittunk egy-egy gyümölcslét jéggel. 

Ezután pedig, miután lefelé majdnem rohanva mentünk a meredek utcába, mert annyira nem tudtunk menni rendesen,mert tényleg nagyon meredek volt, átsétáltunk a híres Boğaziçi Köprüsü, azaz a Boszporuszi hídon, ami szintén eszméletlen látványt nyújtott, sokkal jobb volt, mint amikor kocsival mentem át rajta.:) Azután vettünk egy metrót, és elmentünk Istanbul egyik másik szívébe, a Taksimba. Tudni illik, itt található rengeteg bolt, beülős hely, egy gyönyörű park a végén, egy (azt hiszem) Katolikus templom, csak úgy a látvány kedvéért, és rengeteg ember. Utoljára mikor ott voltam, volt egy vasút is, ami az utca közepén ment, de azt már kivették onnan sajna :( Tudni kell,hogy a Taksim este a leghangulatosabb, és a leggyönyörűbb. Teljesen kivan világítva, rengeteg, de RENGETEG ember van, mozogni szintén alig tudsz,esténként énekelnek az utcán, táncolnak, és óriási hangulat van. Ja, és a legtöbb Török sztár itt lakik. (Kerestem én Burak Özçivit, és Kaan Urgancıoğlut, a Kara Sevda sztárjait, mellesleg jelenlegi kedvenc sorozatom, de sajna nem találtam.:D De ez titok, pszt. Mármint hogy kerestem haha :D) Mivel ott nem készítettem fotókat, mert lemerült a telefonom, sőt, sajnos elég kevés képet sikerült készítenem, készítenünk, ezért majd a google-ból rakok be képeket,hogyis kell elképzelni. :) Ott sétáltunk egyet, aztán beültünk a Burger Kingbe, ott megittunk egy-egy milkshake-et, epreset természetesen, és elmentünk a Taximnak a végén lévő kis sétányra, és az időnk további részét ott töltöttük. Leültünk, beszélgettünk, bohóckodtunk, komoly dolgokról is beszéltünk, és egyszerűen csak szerettük egymást.:3

Sajnos,este 8 órakkor indult a buszom, mert 10-re haza kellett érnem, így fájó szívvel elbúcsúztunk, és felültem a buszra, és hazajöttem. 

Életem egyik legboldogabb napját töltöttem tegnap, ezért gondoltam megosztom veletek is. A videókból megpróbálok gifet készíteni, és azokat ide feltenni nektek.:) Sajnos a szerelmem nem érti, de innen is még egyszer ÓRIÁSI KÖSZÖNETET SZERETNÉK MONDANI NEKI, mert még egy fiúnak sem sikerült az életem legszebb napjává varázsolni az átlagos napjaimat.:) (Remélem érhető.:D) Na, és akkor jöjjenek a várva várt fotók :3

Érzelem mentesség?

2017.04.28. 00:08, Isabelle
Címkék: elmélkedés

Tudom, hogy sokszor beszéltem már nektek erről a dologról. Beszéltem a hatalomról, és arról hogy nem jó érezni. De most szeretném egy kicsit bővebben kifejteni,hogy én mennyi év után, és miért jutottam el erre a szintre, hogy bátran kimondhassam, hogy gyűlölök érezni, sőt, ezt olyannyira fenn áll nálam, hogy én már szinte eszerint élek. Milyen? Fasza. 

Ebben a posztban lesznek személyes dolgok, amikre hogyha valaki nem kíváncsi, sajnálom, de ez is ehhez tartozik. Elmesélek egy két részletet az eddigi életemből, jót és rosszat is, csak hogy lássátok hogy miért vagyok ezen az állásponton. Kezdjük az elején. 

Volt egy barátom, nevezzük most mondjuk Pistának. Szóval, a Pistát nagyon szerettem. Azt hiszem ő volt az első ilyen.. "Szerelem" az életemben. Pontosan már nem emlékszem meddig voltunk együtt, talán másfél, 2 év.. Vagy kicsit több, pontosan nem emlékszem. Őt nagyon szerettem tényleg. De, sajnos úgy alakult hogy elváltak az útjaink. Ő lehet hogy utál engem, bár nem tudom miért, de én nem utálom őt. Kinőttem ebből az "utáljuk az exünket" korszakból. Sőt, a mai napig felnézek rá, mert elért valamit, amit más ilyen korban nem tudott volna. Azt hiszem, az ő vele való szakításom után döntöttem el, hogy többé nem szeretnék szerelmes lenni. Összetört akkor a szívem. Igen, bevallom. Talán, ő törte össze azzal,hogy elengedett. Mindegy is, a lényeg hogy egyszerűen nem érzem szükségét a szerelemnek. Persze, jó ha van valaki, aki nagyon szeret, és akit te is nagyon szeretsz, de.. Nem tudom. Nem tudom egyszerűen. 

Ő utána volt kettő másik barátom. Az egyiket ismerhetitek, az Ati. De róla nem szeretnék túl sokat mondani, mert nem volt igazi kapcsolat, ugyanis még ugye találkozni sem találkoztunk. Szóval, a másik.. Na, ő szeretett eddig a legjobban szerintem az összes volt barátom közül életemben. Viszont, ugye én teljesen át adtam magamat ennek a hideg, elhúzódó típusnak, és utána bármennyire is próbáltam magamba beszélni hogy őt szeretnem kell nem ment. Egyszerűen, napról napra jobban kezdtem el utálni. És ne kérdezzétek miért, nem tudom. Egyszerűen csak, képtelen voltam szeretni. Talán nem akartam eléggé.. És, miután szakítottunk nagyon jól éreztem magam. Igen, ez most furcsa lesz,de azt hiszem a 19 életévem alatt, ez az időszak, amíg szingli voltam, most, pár hónapja, volt életem legboldogabb időszaka. Szabad voltam, azt csináltam amit akartam.. Oda mentem ahova akartam, és nem volt problémám. Nem aggódtam, hogy vajon most az a valaki hol van, mit csinál.. Kivel van.. Alapjáraton egy betegesen féltékeny típus vagyok, és ezt be is látom. Ezért nekem még nehezebb egy kapcsolatban lennem, mint azoknak akik egészségesen féltékenyek. Én bármennyire is próbálkozom, ezt nem tudom legyőzni, nem tudom kinőni, egyszerűen ilyen vagyok. 

Na de, kanyarodjunk vissza. Volt az életemnek több törő vonala, vagy nem is tudom hogy mondjam, ebből egy kettőt mesélek csak el. Még.. 

Az egyik az volt, amikor a legelső komoly barátomra, akivel 3 évig voltunk együtt, rányitottam.. Amint éppen a barátnőmmel, mondjuk ki, baszott... Ja.. Nem volt kellemes, és akkor azt hiszem egy kicsit megtört a szívem, és ez olyan törés, amit még így ennyi év eltelte után sem tudok "feldolgozni". Semmit nem érzem már az a barátom iránt, de azért mégis valjuk be... Elég megalázó, és fájdalmas tud lenni. 

A másik.. Hát, ezt nem tudom hogy mondjam el,mert nem akarom hogy sajnálkozó posztnak tűnjön. És az emberek általában nem szokták ezt kirakni a világhálóra, de úgy érzem ezis hozzá járult ahhoz, hogy ilyen kőszívű legyek, mint amilyen vagyok. Beszéltem nektek a 13 rsw posztomban a megerőszakolásról, és ki is emeltem, hogy túl lehet tenni magad rajta. Nos, nekem sikerült. Igen, én is voltam sajnos ennek az áldozata, pontosan 16 évesen, egy Augusztus 20.ai napon. Ez is azt hiszem megtörte a szívem, de túl tettem magam, és mára már jól vagyok. Viszont,arról hogy aznap mi történt, arról sosem szeretnék beszélni, ha nem baj. 

Kanyarodjunk vissza az ovodára, általános iskolára. Ovodás korom óta utálnak az emberek, általában. Nem tudom miért, nem tudom miért váltok ki ekkora unszimpátiát az emberekből, de egyszerűen sehol sem fogadnak el. Ez a blog, az egyetlen hely, ahol.. Ahol önmagam lehetek. Ovodában azért nem fogadtak el,mert nem beszéltem a nyelvet, vagyis nem jól. A Magyart. Ezért kilettem közösítve. Pedig, szerettem volna játszani a gyerekekkel. Mindig adtam a kislányoknak babákat, bekötöttem a kissebbek cipőfűzőjét, anyáskodtam, de nem rosszból. Szóval, már akkor teljesen kivoltam közösítve. 

Általános iskola.. Szegény voltam. Mindigis szegények voltunk, szegény családban nőttem fel. Nem tellett converse cipőre, ami akkoriban rettenetesen menő volt. Sajnos nekem nem volt. Amikor pedig lehetett volna, anyáék azt mondták hogy inkább valami tartósabb cipőt válasszak, így a Nikeot választottam, de természetesen az akkori osztálytársaimnak az nem volt jó,mert az nem fehér converse, hanem egy Nike cipő. Így sem voltam elég jó. Ott is kiközösítettek, említenem kell kettő személyt, akik a falunkban laktak, és egészen ovodától úgy általános iskola 6. osztályáig terrorizáltak, sőt kissebb koromban megis vertek, sokszor. Első osztályban amikor még jól magyarul sem tudtam, a derekamig érő hajamat húzták a földön. Vele együtt engem is. Miért? Nem tudom. 

Rossz voltam. 14 éves kormtól kezdve, rossz társaságba keveredtem, rossz dolgokat csináltam. Elkezdtem én is megbántani másokat, mert engem is egész addigi életemben bántottak. Nekem is törték össze a szívem a fiúk. A leggázabb esetem az volt, amikor nem tudom hány éves lehettem, de még ez a "megfogtuk egymás kezét" járás volt, és egy fiú aki nekem tetszett megkérdezte hogy leszek-e a barátnője, MSN-en. Én igennel válaszoltam, és kérte hogy találkozzunk. Amikor elmentem, a barátaival nevetett rajtam, és azt mondta hogy csak 1 perces barátnő voltam. 

Oh, mindegy is. A lényeg,hogy én már tényleg nem szeretnék szerelmes lenni igazán. Nem akarom hogy újból csalódnom keljen. Tudom hogy nem szabad a múlt alapján ítélni, de egyszerűen nekem ez már sok. Én nem Hannah Baker vagyok aki megöli magát. Én inkább nem adom meg a lehetőséget az érzésnek, hogy ismét meglegyek bántva. Jól érzem magam, próbálok őszintén mosolyogni, és ennyi. Van egy családom, aki mindennél jobban szeret, és nekem ez elég. Nem kell nekem a szerelem. Van egy barátom, de nem állok túl drasztikusan a dologhoz, kitudja meddig fog tartani, mivel fog ő megbántani, vagy mi fog történni. Egyszerűen csak, vagyok. Szeretek embereket, mint embereket, és mint barátokat, de ennyi. TIsztelek embereket, és kész. Ha nincs szerelem, nincs fájdalom sem. 

Magánélet 001 - Felmondtam a munkahelyemen? Hogy telt a napom?

2017.04.23. 01:28, Isabelle
Címkék: magánélet
Nem tudok aludni

Nos, képzeljétek ilyen poszt még nem volt a blogon. :O Mivel nem  tudok aludni, de annyira gondolkodni sem,hogy írjak valami értelmeset, ezért arra gondoltam hogy elmesélem a mai nagyon uncsi,de szerelmes napocskámat. Nem tudom mennyire fogom bevezetni ezt a fajta posztokat, vagy mi /nézzétek el,túl sok kólát ittam, hajnali fél 3, és nem tudok elaludni/ de azt hiszem kell egy-egy ilyen is. Talán. Bár nem tudom ki kíváncsi az én napomra, de hamár itt tartunk, elmesélem hogy miért mondtam fel a pincéri munkahelyemen. 

Na, hát felkeltem olyan dél körül, és mint mindig, reggeli rutinként kezembe vettem a telefonomat, és amúgy arra keltem fel hogy anya pakolja a smink ecseteket, mert éppen sminkelt. Igen, a szobámba, mert csak az én szobámban található meg a sminkes szekrényem, és asztalom, úgyhogy általában anya is itt sminkel. Ja, akkor is ha alszom. Fasza. Na szóval, végig görgettem az Instagramot, írtam egy jóreggelt üzenetet a kis párocskámnak, aki két óra múlva kelt fel. Kikeltem az ágyból, anya már elkészítette a kávémat, elszívtam a reggeli tüdőbomlasztó cigimet, és vissza feküdtem telefonozni az ágyba. Uncsiztam. Ekkor megjött a nevelőapukám a munkából, anyával neki álltunk főzni, közben megtanítottam neki mi az a Chainsmokers, pontosabban ki az. Aztán barátommal megbeszéltük hogy 5kor találkozunk, úgyhogy sietősen készülődni kezdtem. 

Felhúztam egy fehér pulcsit, egy fekete térdnél kivágott farmert, a Nike szürke-türkiz színű cipőmet, a bőrkabátomat, és elindultam. Együtt voltunk, elmentünk először a Carrefourba, az egy ilyen Tesco szerűség,csak kissebb, ott vettünk Chipset, 8 csokit, és kettő epres valamilyen italt. Kifelé, elkellett mennem wc-re, de fogalmunk sem volt hol találhatunk wécét, de szerencsénkre tőlünk nem messze volt egy benzinkút, ugyhogy oda mentem. Elvégeztem a női dolgaimat, jézusom ilyet beleírni egy blogba, na mindegy, ezis a napomhoz tartozott, aztán elmentünk egy parkba. Ott leültünk, megettünk minden csokit, csipszet, megittuk az epres izénket, és közben halálra fagytunk. Kurva hideg volt, és ez nem segített azon,hogy nem cipzároztam fel a kabátomat, mert hát a szépségér megkell szenvedni, és az a fehér pulcsim olyan kialakítású,hogy nem néz ki jól ha felvan cipzározva a kabátom, úgyhogy én kétszeresen halálra fagytam. Mert ennyi eszem van. Fuck Logic Iza.

Később elmentünk beültünk egy kávézóba, megittunk egy egy teát, a barátom evett egy Kumpírt. Igen, ez egy ilyen, óriási, de tényleg óriási főtt krumpli, amibe bele tesznek kukoricát, zöldségeket, majonézt, meg amit kérsz bele, és héjába főzik meg a krumplit. Aztán, kieszed belőle és vuálá, jóllaktál. Na, én utálom ezt a Török kaját, szóval én nem ettem. 

Aztán, jött az érzelmes búcsúcsók a lépcsőház aljában, mert itt az országban szigorú szabályok vannak a szerelmeseknek sajnos, és azért volt érzelmes, mert ugyan holnap még talizunk egy kis időre, de megy vissza Istanbulba. Ugyebár ő focista, és most a foci miatt volt sokáig itt ahol lakom, és Istanbul körübelül egy órára van tőlünk. És ja, tiszta szar. Hetente úgy kettő napot fogunk találkozni, jobb esetben 3 és felet. Úgyhogy jönnek az unatkozós, semmit tevős napok újból. 

És aztán hazajöttem, befeküdtem az ágyba, megnéztem ennek az átkozott mágnes 13 okom volt sorozatnak az utolsó két részét, aztán a falba vertem a fejemet tőle hatszor, és most itt írok.

Amúgy, a munkahelyemen azért mondtam fel, mert nem bírták a lábaim. Akármennyire is imádok pincér lenni, és akármennyire is imádtam a munkámat, a környezetemet, lúd talpas vagyok sajnos, és ott kellett hagynom. Az első hetemet, úgy szenvedtem végig, hogy tiszta vér volt mind a két sarkam, és 8 8 sebtapaszt raktam,csak a sarkamra. Először mégcsak az fájt.. Később kezdett fájni a csontom, tudjátok ami kicsit jobban kiáll mint az átlag embereknek,akiknek nincs lúdtalpjuk. Hát, már akkor azt hittem sokszor beszarok a fájdalomtól, de kibírtam. Aztán jött a térdem. Ilyenkorra már olyan fájdalmaim voltak, hogy nem tudom veletek volt-e már ilyen, de rendesen hányingerem volt, a fájdalomtól, és éreztem ahogy a lábaimból felhasít az egész testemen keresztül, fel a gyomromig, és onnan a fejem búbjájig. És aztán pár nappal ezelőtt,majdnem  elis ájultam már, miközben 10 darab teát vittem ki egy tálcán, egy kézzel, egyszerre, és akkor úgy döntöttem hogy vége, sajnos nem bírom tovább. Röviden ezért. Úgyhogy, most újra munkát kereső munkanélküli vagyok, aki reménykedik, hogy a kisnél több török nyelvtudásával, és a szépnek nevezett pofijával, felveszik valahova, ahol megfizetik rendesen, ahogyan itt, a The Port nevezetű kávézóban tették. 

Na, azt hiszem ennyi, nem untatlak tovább titeket. Jó éjszakát, és szép álmokat, óriási ölelés mindenkinek. :*

13 okom volt

2017.04.20. 23:00, Isabelle

*Figyelem, kurva csúnya szavakat tartalmazó poszt!*

Elérkeztem a következő megosztó témámhoz, mégpedig ahol kifejtem a véleményemet errőla bullshit "13 Reasons Why" azaz a "13 Okom Volt" című sorozatról. Ja, jól olvastad, bullshit.

Na. Szóval. Teljesen őszinte leszek. 

Amikor megnéztem annó az előzetesét, azt gondoltam hogy hú, ez biztos jó lesz, aztán mikor megtudtam hogy Selena Gomez nevének is köze van hozzá, mégjobban megörültem, szóval egy teljesen pozitív indulást adtam neki. Nem fogok hazudni, érdekelt hogy mi fog történni, úgyhogy végig néztem. Majdnem. Kettő rész van vissza, ne kövezzetek meg,de nem bírtam már magamban tartani. Kezdjük az elején.

Előszöris, maga a film felépítése, nem lett volna rossz, ha valódi problémákkal mutatja be Hanna életét. És nem csökönyös, köcsög, gimis idióta bajokkal. Addig oké, ha valakinek ilyen bajai vannak, na de hogy megölje magát egy ilyen miatt, szerintem egy kicsit sok. És sajnos, tudjátok mi a véleményem AMÚGYIS, az öngyilkosságról. De, nem ítélkeztem, néztem szorgalmasan, hogy megfogalmazódjon bennem ez a hosszú és összetett vélemény. 

Komolyan mondom, még mindig megkérdezem magamtól, hogy mégis mi a picsa baja lehet egy 14-16 éves lánynak, azon kívül hogy kikerül egy köcsög listára azzal a címszóval hogy 'A legjobb fenekű' /Aminek én amúgy lehet ribisen hangzik,de kurvára örülnék, mert én még egy ilyenre se kerülhetek ki sosem/ és azon kívül hogy egy drámakirálynő, és amikor bárki közeledik felé, csóró annyira idióta hogy megijed, és egyből köcsög módon reagál. Az egyetlen, amit aláírok, hogy nagy trauma, a megerőszakolás. Ezen az egyen kívül, SEMMILYEN, VALÓDI trauma nem érte ezt a lányt ebbe a filmbe. Az nem trauma gyerekek hogy megosztanak rólad egy képet amiben a bugyid látszik /Jaj, most megyek felakasztom magam/ vagy hogy azt híresztelik rólad hogy kurva vagy /És ki a faszt érdekel. Aki ismer, tudja mi az igazság. Aki nem, az szopjon le./ vagy az hogy éppen apuci és anyuci, miután a feneked alá tett egy új autót, azon aggódik hogy csődbe megy a cég, és hogy nem lesz mit zabálnod, aközben éppen nem tudnak a te tinis szaros szerelmi szarjaiddal foglalkozni. /Elnézést kérek mellékesen a csúnya beszédér, de rohadtul felideegesít engem ez a sorozat/ 

Gyerekek. Tudjátok mi a kurva nagy szopás az életben? Amikor te vagy az az anyuci, vagy apuci. És amikor nincs mit a gyereked szájába adni. Amikor mindennap fosol,hogy jönnek kikötni a vizet, vagy a gázt, netalántán legjobb esetben az internet, nem éred utól magad a munkában, miután haza értél 14 órázás után álj neki sütni főzni takarítani, lásd el a gyereked, elégísd ki a párod az ágyban, és ezt csináld meg minden nap! Szaros pénzér.! Vagy az a kurva nagy szopás, ha kurvára egyedül vagy,se szülők, se családtagok akikre számíthatnál, és teremsd meg magadnak a kibaszott kenyeret a már szarrá kopott negyven éves asztalodon, a hatvan éves házad konyhájába, mert jobbra nem telik, és amikor azt sem tudod hogy mit kezdj magaddal, mert amúgy annyi dolgod lenne. De nem, mert nincs időd, leköt a munka, a VALÓDI DEPRESSZIÓ, és a kibaszott magány. 

És még sorolhatnám milyen VALÓDI problémák léteznek az életben, amiket ti még megsem közelítettetek, 15 évesen, de már az ereiteket vágjátok mert a két hetes kapcsolatotoknak vége, amiben a kis köcsög épp hogy megfogta a kezedet. NA IGEN. Ezek után el lehet gondolkodni, hogy mi a faszomért is vagytok ti depressziósok? 

Tudjátok mit? Elmondom én nektek miért vagytok, nem kell még ezen se ennyit gondolkodnotok. 

Vannak a divat depressziósok, akik amúgy nem azok,csak menő tumblizni, meg megosztani hogy "Dagadt vagyok, és ezért öngyilkos leszek", menő megosztani a füves, xanaxos képeket, amikről 80%otoknak amúgy fogalma sincsen hogy micsoda, csak annyi hogy 'Ja tesó, be vagyunk állva hahahaha', de amúgy még életetekben nem láttatok valódi füvet, és valódi xanaxot. Bocsánat, Marihuánát, de megosztjátok mert akkor nagyok vagytok, és kimentek a játszótérre öten, aztán besodortok valami szar körömlakk lemosóba áztatott BIONAK NEVEZETT, zöld színű gecit, elszívjátok aztán röhögtök a nyomorotokon, mert idő után ettől nyomorékak lesztek agyilag, csak megsúgom. Na van ez a "depresszió", de azt hiszem erről többet nem is akarok mondani. 

És van az a depresszió, amit elvárt depressziónak nevezek. Hogy miért? Azért, mert a mai generációban annyira kurvára megvan mindenki avval szokva, hogy 15 évesen a gyerekem tinédzser, és depis kell legyen, és az öngyilkosságon kell gondolkodnia, hogy ez már teljesen normális. Az orvosok, a pszichológusok, lezárják avval a beszélgetést a szüleitekkel, hogy "Tini. Hormon problémák. Gyakori. Majd kinövi" Csak tudjátok mi a kurva nagy baj evvel? Hogy egyáltalán nem erről kellene szólnia a tini kornak. Egyáltalán nem KELL, depressziósnak, bocsi """""DEPRESSZIÓSNAK"""" lenni, ha nincsen rá okod. Élvezd bazdmeg,hogy fiatal egészséges gyerek vagy, aki szórakozhat, és éppen azt csinálhat BIZONYOS KERETEKEN BELÜL,amit akar, mert ilyenkor kell a jó emlékeket becserkészni. És nem, nem a betépős, hétvégén segg részegre ivós emlékekre gondolok. Kirándulások, focizások, bújócskázások /Tudjátok még hogy mi az?:S/ satöbbi. Emlékek gyerekek. Na és,az a lényeg,hogy a mai fiatalok azért """depressziósak"""" mert ez van nekik tanítva,hogy ez a normális. "Ez tök elfogadható kisfiam, tessék, itt egy penge menj és vagdosd magad, de tudod, ne keresztbe." Ez a mai generáció. És azt hiszem, ezzel be is fejezném lassan ezt a posztot.

A filmről meg annyit,hogy kaptunk még egy kibaszott olyan fasza sorozatot, amiben megint megmutatják hogy mennyire hétköznapi, hogyha egy 16 éves lány megöli magát, mert a segge felkerült egy listára. /mert amúgy a megerőszakolást fel lehet dolgozni kicsi szivem, megsugom!/ És semmi értelmet nem nyert, csak pénzt hozott ez a sorozat. Az egyetlen kiemelhető dolog, hogy a kis köcsög tinik miután megnézik, ne azt mondogassátok hogy "Jaj én megértem Hannat" hanem azt hogy "Basszus szegény szülei. Hát én nem akarom tönkre tenni a szüleimet". Ezt mondogassátok! És ez legyen előttetek ha netalántán elviszik előletek a rosegold iphonet, és helyette szürkét kaptok, és öngyilkosok lennétek. 

A post végére még annyit,hogy design csere lett, elég egyszerű, de imádom. És Efruse munkája, ezúton is köszönöm neki a kódot! Csak picit változtattam rajta.:) 

Hol voltam eddig?

2017.04.12. 23:55, Isabelle

Húúha.. Jöttem magyarázkodni :D Most leírom nektek az elmúlt kettő hetemet, mert elképesztő mennyi dolog történt velem, mennyi jó, és hogy mennyi minden változott az utóbbi kettő hétben. Nahát, kezdjük az elején.

2 hete, bementem a városnak /ahol élek/ az egyik legnagyobb, leghíresebb kávézójába, egyedül, gondolva hátha valaki megsajnál, és oda ül mellém, és egy barátra lelek. Na hát, azt kell mondanom, többet kaptam egy kóla elszürcsölgetésétől egy barátnál, és megváltozott az életem. 

Ülök szépen,csendben.. Az egyik pincér nagyon néz. Nem törődöm vele, iszogatom a kólám. Észreveszem hogy közeledik felém, elkezdek pakolni a táskámba, mert valahogy akkor, amikor tudtam hogy itt az esély hogy a "Hogy vagy, mi a neved" akkori még török tudásommal beszélgetésbe enyeledjek, megilyedtem. De oda jött, és megkérdezte honnan jöttem, és hogy mi a nevem. Válaszoltam, majd mosolyogtam, nem akartam hogy többet kérdezzen, mert úgysem értettem volna meg. Ezzek kínosan érezte ő is magát, én is magamat, úgyhogy inkább fizetni indultam. Mit ad isten, amikor adom át a pénzt a pultnál, az úriember aki mögötte állt, leszólított és felmutatott az ujjával hogy várjak egy kicsit, amíg a mögöttem lévőek is fizetnek. Rendben. Félre álltam, mindenki engem nézett és kínosan éreztem magam, hogy vajon mit csinálhattam, hogy mint utólag kiderült, a főnök leint engem. Eltelt kb 2 perc,és intett hogy menjek utána. Felvitt az irodájába. Leült a székre, bekapcsolta a gépet, beírta a fordítót, törökről angolra, és írni kezdett. Mi a nevem, hova valósi vagyok, van-e barátom, miért lakom itt, kérdések özönlöttek rám, én pedig kezdtem megijdeni. Utolsó előtti kérdése az volt,hogy dolgozom-e. Mondtam hogy sajnos nem, unatkozom egész nap. 'Lenne kedved itt dolgozni? Nagyon szép vagy'. Hangzott ez a szájából, nekem a szemeim kerekedtek ki, összehúztam a szemölödököm, mosolyogni kezdtem, és bólintottam. Mondtam hogy megbeszélem otthon,és holnap bejövök. 

Háát, mondanom sem kell. Elkezdtem ott dolgozni, rengeteget dolgozom, és hajnali 1 van amikor kettőkor érek haza, délután kettőtől. A lábaimat nem érzem, a hátam tönkre megy lassan, de! MEGÉRI.

Tudni kell, hogy tényleg kb ennyit beszéltem,hogy "Hogy vagy, mi a neved". És amióta ott dolgozom, gyerekek társalgási szinten beszélem a nyelvet, lett rengeteg barátom, barátnőm, és van pár értem vissza térő vendég is. 

Tudni illik, a távkapcsolatomnak egy ideje már vége, így nem bűnőztem, de. 

Az egyik vendég, /70 asztalos kávézóról beszélünk/ elkezdett oda járni. Egy srác. Egy kurva jóképű srác. Egy kibaszott jó pasi. Nahát, kb ki se mertem vinni nekik /a barátaival volt/ a rendelést, mert olyan zavarban éreztem magam. A pincér fölsőm kb a térdemig ér, a kötényem szét csúszva van mindig, a sminkem szét van folyva a rengeteg futkározástól, a hajam pedig szanaszét áll mindig. De kivittem, és inkább nem pillantottam rá. Mindenkinek amikor leraktam a rendelését, jó étvágyat kívántam, és egy apró mosolyt biccentettem a szemeikbe nézve /a barátainak/ de az ő szemébe képtelen voltam nézni,mert annyira zavarba voltam. úgyhogy leszegzett szemekkel, a tálcát a fejem elé rakva mentem vissza a pulthoz a lányokhoz, akik egyből nevetni kezdtek hogy ezt látták.

Gondoltam én magamba, hogy áhh, egy ilyen pasit akkor se kapnék meg ha szépségkirálynő lennék. Haza jöttem, és anyának elmondtam hogy van ez a fiú, és mindig elcseszek mindent /rossz asztalhoz viszem a rendelést, nem találom az asztalt, megbotlok, satöbbi/ amikor ő ott van. Másnap reggel, görgetem az Instám, nézem az értesíéseim, bekövtések satöbbi, és meg akad a szemem egy profilképen. Rámegyek, vissza megyek, 11 órája kezdett el követni. Megint rámegyek, megint vissza megyek az értesítésre, megint rámegyek, és sikoltozni kezdek. Anyának.

Anya bazdmeg. Bazdmeg. Bazdmeg. Bazdmeg. Bazdmeg. Fél óra bazmegolás után, végülis kinyögtem hogy ez az a srác, ez az a kurva jó pasi, a kávézóból. Bekövetett. Gondolkodtam páár másodpercig, majd vissza követtem. Belájkolta egy képem, én is az övét. Belájkolta két képem,én is az övét. Na, gondoltam, itt lesz valami. Hát na.

Aznap rám is írt. Elezdtünk beszélgetni és megbeszéltünk még aznapra egy talit. Pont bent ültem a munkahelyemen, mint vendég, és sült krumplit ettem, amikor a barátnőimnek akik akkor épp dolgoztak, mondtam hogy ide fog jönni. Gyorsan lepakolták az asztalom, tip top, minden, letörölték, új hamus, stb, és megjelent. Amikor belépett észrevettem, de a zavarodottság miatt előkaptam a telefonom mintha nem láttam volna. Fuck Logic Iza. Odajött, köszönt, köszöntem, két puszi, leült.  Kikért egy narancs shakeet, és vizipipát kért. Beszélgettünk, így úgy, törökül, hol fordítóval, hol nem, de beszélgettünk. Kiderült hogy ő amúgy focista, benne van egy nagyon nagy hírű csapatba, és hát én egyre jobban süllyedtem a szék alá, hogy most egy pincér vagyok pont itt,és hát eddig remete voltam, szia.

Na mindegy, a történet lényege az,hogy most dúl a láv, tudjátok ez a rózsaszín ködös cucc, mert ja, összejöttünk. Vannak barátaim, van egy nagyon jól fizető állásom, amibe kidolgozom a belem, de nem baj,mert megtanultam a nyelvet, és van egy focistám. /Amúgy sose voltam oda a focistákér. Bla./ 

Úgyhogy ez van most. Ezért nem írtam, mert semmi időm. Amikor időm van, Vele vagyok, vagy kipihenem magam, vagy tanulom a nyelvet.

Nem zárom be a blogom, de sokkal ritkábban lesznek posztok.:(

Remélem megértitek, és remélem hogy mindenkinek ugyanilyen fantasztikusan alakul az élete. 

Csókolok és ölelek mindenkit szeretettel. <3 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Egy blog rólam, velem, mert szeretek ide írni. Ðzsí. *** Augusztus 25-én PlayDay, azaz játéknap sok-sok nyereménnyel! :)    *****    Tudod hol van és mit jelent a horoszkópodban a Felszálló holdcsomópont? A Chiron? A Lilith? Én megmondom.Látogass meg!    *****    Gyere és nézd meg a lovas és állatos blogom.Különbözõ érdekes történetekkel és sok friss blogbejegyzéssel.Jó nézelõdést!    *****    Ünnepi minijáték vár rád! Kattanj rá, küldd be a megoldást, és NYERJ! =)    *****    Az ASZTRO-suli mindenkit Szeretettel vár. Tanuld meg az asztrológiát a saját horoszkópod elemzésével -TELJESEN INGYEN!    *****    A csillagjövõ asztrológia portálon akció! Születési horoszkóp + 3 év elõrejelzés + Párkapcsolati elemzés 2000 Ft. katt!    *****    Szereted a humort, jó zenéket? Szeretnél ilyen mûsorban részt venni? Keress oldalamon!    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.    *****    PROJECT DC egy futurisztikus-disztópikus SZEREPJÁTÉK! Bármikor szívesen látjuk a csatlakozókat!    *****    Ne maradj le semmirõl, értesülj elsõ kézbõl a Selena Gomezzel kapcsolatos hírekrõl! Hat éve várja a látogatókat az oldal    *****    Református exmisszus-gyakornok, jégkorong, izomautók, rap zene. Igen, ez mind én vagyok! Hogyan? Nézz be és megtudod! :)    *****    Szeretsz írni? Lenne egy jó témád, amit megosztanál másokkal? Akkor kattints, és nyerj egy vendégposztot nálam! :)    *****    Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Szeretsz filmet nézni? Akkor itt a helyed! Nézz filmet facebook messengeren. Klikk ide!!!!    *****    MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER    *****    DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE! DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE!    *****    ***Egy blog. Egy lány. Egy élet.*** Ðzsí blogol. *G-PORTÁL KÖZÖSSÉGMENTÉS ugyanitt. Ha hiányzik a régi közösség.*BLOG***    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Nézz filmet facebook messengeren!!!! Klikk! Klikk!    *****    ONMYMIND \\ EGY ÁTLAGOS SRÁC BLOGOL MINDENRÕL AMI ESZÉBEJUT \\ ZENE, CIKKEK, KRITIKA? KATTINTS ÉS OLVASS MOST KEDVEDRE