• Hey, it's Isabelle
facebook

Lájkold az oldalt a Facebookon is, hogy le ne maradj a legújabb bejegyzésekről. :)

 
you know my name?

Blog ► Iza ► Érd.   Log in


Üdvözölök minden idetévedő lelket. A nevem Isabelle, Törökroszágban lakom, tizenkilenc éves vagyok, és ez itt az én igencsak sok témát bontogató blogom. Nagyon szókimondó vagyok, mindenről megvan a véleményem, és azt el is mondom, ha kell nyersen. Foglalkozom írással, foglalkozom zenével, design készítéssel, és emelett rengeteg buta, és elgondolkodtató dologgal. Ezeket szeretem ide felfirkálni, és ha téged érdekel, várlak sok szerettel vissza, illetve nyugodtan írj kommentet, chatbe, akárhova, mert imádok barátkozni. :)

 
Csit Cset

Egy blogger van, Isabelle

Cserét nyugodtan lehet kérni!

 
Címkék
 
Kedvenceim

                          

 
weekly

 
about site
Téma Blog
Admin Isabelle
Nyitás 2017.03.07
Kredit Kreditelek!
Kód Nikkii & Gergõ & Efruse
Email izzyy762@gmail.com
 
Blog plusz
Friss bejegyzések
2017.06.16. 23:45
2017.06.12. 18:55
Friss hozzászólások
 
visitors
Indulás: 2017-03-07
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

CSS Codes

 

whats going on?

A ballonkabátos démon

2017.05.15. 21:11, Isabelle

Sziasztok nyuszik. Szeretnék új "sorozatokat" indítani a blogomon, és nagyon sokat gondolkodtam hogy mégis miről szóljon. Végül ma, megszületett a téma, amiről sokat, több bejegyzést tudok írni. A blogger közösségben már feltettem a kérdést, hogy olvasnák-e az ilyen bejegyzéseimet, és nagyon sok csak pozitív visszajelzés jött, így elfogom kezdeni, és az nem más lesz mint a misztikus dolgok, összeesküvés elméletek, ufók, istenek, satöbbi. Azért várom tőletek is kommentben, chatben a visszajelzést, hogy mit szólnátok egy ilyen bloggersorozathoz. 

Ma hoztam nektek egy kis ínyencséget, viszont az illető, akiről szól, nem egyezett bele hogy nevén szólítsam a történetben, ugyanis ez az ő története, így csak "Ivy" fogom nevezni, és természetesen a történetben szereplő összes "mellékszereplőnek" is megváltoztatom a nevét. Ez a történet 100%-ban igaz, biztosíthatlak titeket, első kézből,hallásból írom, és annyit elárulhatok, hogy a családomban egy nagyon hozzám közelálló személlyel történt meg, úgy 25 éve körülbelül. A cikk végén, olvashattok pár a család által alkotott "összeesküvés elméletet", illetve pár furcsaságot is.

!! Az egész cikk saját írás, és legeslegelőször itt olvasható nálam, ugyanis az én családomban történt. Kérlek ne használd fel személyes célokra, mert annak következményei lesznek !!

!! Figyelem! Nyugalmat megzavarható információk lesznek olvashatóak az alábbi sorokban !!

1992-t írunk, Románia, egy gyönyörű nyári nap. Ivy, a testvére, annak barátnője, és a többi barátaik gondolnak egyet, hogy kimennek a Fekete tenger mellé sátorozni. Ivy 17 éves, egy szép, és nagyon okos lány. Estefelé el is indulnak az erdőbe, kiteszik a sátrakat, tüzet raknak, és körbeülik. A tűz körül énekelnek, gitároznak, hülyéskednek, és jól érezik magukat. Julianna fáradtnak érzi magát, és úgy dönt hogy elmegy a sátorba, lefekszik aludni. Közli a barátaival, és el is megy lefeküdni. 

Éjszaka, arra ébred hogy szinte nem tud megmozdulni, sem sikítani, és óriási pánikba esik. Próbál valahogy mocorogni, a sátor oldalát verni, hogy valaki vegye észre hogy baj van. A bátyja észre is veszi, hogy a sátor mozgolódik, így gyorsan Ivy segítségére is siet. Miután oda ér, a lábánál fogva húzza ki Ivyt, amitől a lány egy pillanatra megnyugodik, hogy végre tud beszélni, és rendesen mozogni, de az ijedtség még mélyen él benne. Ezután kezdődik a rémálom.

Az egész éjszakát ébren töltik, és Ivynek különböző időközönként, különböző látomásai kezdenek lenni. Teljesen nem önmaga, és fogalma sincs mi történik körülötte. Forgolódik jobbra és balra, és próbálja megállítani ezt az egészet, de tehetetlen. Nem érez fájdalmat, és semmi fizikai dolgot sem, csak fél és összevan zavarodva. 

Első látomása, amint az erdő mély részére pillant, egy körülbelül kettő méteres oroszlán, aki őt nézi. Ekkor kiabálni kezd a többieknek, és próbálja elmagyarázni nekik, hogy lehetetlen hogy csak ő látja. Az az oroszlán ott van, és Ivy nagyon fél. Pár pillanat múlva, mire Ivy visszanéz a sötét erdőre, az oroszlán már nincs ott. 

Eltelik némi idő, sajnos nem emlékszik rá hogy mennyi idő közönként voltak a látomások, de a második látomás az oroszlánnál ilyesztőbb. Ismét az erdőt szemléli körbe félelmében, amikor egyszercsak mindenhol, körülbelül 3-4 éves gyerekeket lát, akik futkároznak, fára másznak, és kopaszok. Ekkor ismét óriási félelem öleli körbe, a barátai és a bátyja próbálja megnyugtatni, hogy nincs ott semmi, de Ivy látja. Reszket a félelemtől, de pár pillanat múlva ez a látomás is eltűnik. 

A következő, látomás, nem más volt mint a mai nevén nevezett Démon. Valószínüleg nem egy szellemmel van dolga Ivynek és a barátainak, hanem valakivel aki ártani szeretne a lánynak. De hogy az mi lehet? Egy démon. A következő pillanatokban ahogy körbefordult az erdőben ismét, egy fekete kalapos, magas, hosszú ballonkabátban lévő "embert" lát. Tudja hogy nem jót akar neki, de nem csinál semmit csak áll, és mintha őt figyelné.
Ivy elmondása szerint, amit nagyon megjegyzett, hogy egy cigi volt a szájában, az arcát viszont nem látta.

Ivy ekkorra már teljesen kikészül a félelemtől, a rettegéstől, és fogalma sincs mit tegyen. A barátai csak próbálkoznak a lenyugtatásával, de nem igazán sikerül. Amint egy picit megnyugodna, a következő látomáson kapja magát. Egy bohóc az erdő közepén, akin függőleges csíkos zöld nadrág van,és egy fa mögül kukucskál ki, és óriási vigyorral Ivyt nézi. Ekkorra már Ivy tényleg nem tud mit kezdeni magával, fogalma sincs mi történik körülötte, viszont az éj lassan eltelik, és kezd előjönni a napfelkelte.

Amint a nap megjelenik az égen, az összes látomás, minden érzés eltűnik Ivyből, mintha misem történt volna. 

Kitisztul minden, és Ivy félelme kezd egy kicsit lejjebb csökkenni, de még nem eléggé. Miután kivilágosodik teljesen, Ivy megnézi magát a tükörben, és elmondása szerint rettentően más arcot látott magának. Illetve, saját magát látta, de úgy, mintha összeverték volna. Óriási karikás szemek, és mintha az arca ellett volna torzulva. Ekkor a barátaival haza indulnak sietve, de Ivynek nehezen megy még a járás, mert ne tudja túltenni magát azon ami az éjszaka folyamán történt. Bátyja a karjába veszi, és úgy viszi egészen hazáig.

Miután hazaértek, amint beléptek a házba, pár pillanatra rá csörgött a vezetékes telefon. Ivy vette fel, és egy hang szólt bele: 

- Miujság Ivy? Mond el nekem, hogy érzed magad? :) 

Ivy lecsapta a telefont.

Nos, gyerekek igen. Ez volt a történet. És akkor jöjjön egy  "összeesküvés elmélete" amit a saját családom gyártott, ennek megmagyarázása képpen. 

Ivy apukájának, volt egy régebbi kapcsolata, és a hölgy akivel kapcsolatban volt, elmondása szerint boszorkány volt. Miután Ivy apukája elhagyta ezt a nőt, és megtalálta a boldogságot Ivy vérszerinti anyja mellett, a boszorkánynak mondott nő féltékeny lett. Ekkor dönthetett úgy, hogy megrontja Ivyt, vagy talán az egész családot. Ivy elmondása szerint, a nő fenyegetőzött a rontással még az előtt, és a telefonban megszólalt ember, maga volt Ivy apjának a volt barátnője, a boszorkány. 
Milyen érdekes, hogy az éjjel után, amint hazaértek, a nő felhívta Ivyéket, és megkérdezte magától Ivytől, hogy hogy érzi magát jelenleg. 

Furcsaságok: 

A 3. látomás, miszerint Ivy egy magas, kalapos, ballonkabátos "embert" látott, megerősíthető. A világ több pontján látták már ezt a démont, rengeteg történetet lehet evvel kapcsolatban olvasni az interneten, és magyar emberek is nyilatkoztak ezzel a fura "árnyékkal" kapcsolatban. 

Ivy ezt kötvetően, a következő két hetében ismét történt egy paranormális esemény. A nővére házába voltak, amikor a nővére és annak élettársa összevesztek. Ivy egy üveg vizet rakott a konyhapultra. A nővére és annak élettársával való összeveszését követően, az élettárs a konyhában lévő ágyon aludt az éjszaka. Ivy és a nővére pont készülődtek aludni menni, amikor hallották hogy az élettárs fulladozik. Visszamentek a konyhába, felkapcsolták a villanyt, és látták amint az élettársnak felakadnak a szemei, és nem tud feállni, mintha valami folytogatná. Ekkor pofozgatni kezdték, és rázni, mire pár pillanat múlva abbamaradt a fulladozás. Az élettárs elmondása szerint, a hűtő mögül látott kijönni egy magas, fekete ballonkabátot és kalapot viselő embert, majd közel hajolt hozzá és folytogatni kezdte. 

Mint említettem, Ivy egy nagyon közelálló családtagom, és egy pár dolog amit ő akkoriban látott, jelenleg hozzám kapcsolódik. Nem tudom van-e bármi jelentősége, de gondoltam megosztom veletek. 

Oroszlán - Oroszlán a horoszkópom.
Kisgyerekek - Nos, 3 éves korom óta félek a játékbabáktól, miután láttam akkoriban a Chuckyt, viszont előtte is kiskoromban volt egy plüssöm, amit mindig valamiért a szekrényt mögé rejtettem, és akárhányszor anyukám kiszedte és berakta a babaágyamba, én visszarejtettem. Illetve, az összes létező gyerekjátékot kidobáltam a kiságyamból. 
A magas ember - Ezzel még nem volt semmi érdekes ami az én terem lenne, de remélem nem is lesz.
Bohóc - Kicsi korom óta félek a bohócoktól, valami ösztön. 

Nos, azt hiszem a történet végére érkeztünk. Ez lenne Ivy története. Ha van esetleg nektek is valamilyen tapasztalatotok, nagyon szívesen meghallgatom komment formájában, akár itt, akár a chatben, mert imádom az ilyeneket olvasni. 

Illetve, mit gondoltok a történtekről? 

 

Egy kapcsolat titka?

2017.05.13. 00:33, Isabelle

Hm. Egy ideje nem írtam érdemleges bejegyzést, de megtudom magyarázni. Nagyon sok időt elcsesztem egy blogspot-os oldal létrehozásával, ugyanis azon voltam hogy elköltözök. De aztán mégse. Nem tudom, számomra nehéz a blogspot, számomra nem olyannyira személyre szabható mint a G-portál, és nem érzem ott otthonosan magamat. Úgyhogy, maradok. Még. 

Sokminden nem történt velem az utóbbi hétben, sőt, elég szar hogy ezen a hétvégén nem találkozunk a barátommal, és ez most megvisel..:DDDD Megszoktam hogy a Pénteki éjszakákban korábban lefekszem,mert Szombaton Istanbuuul, de most nincs. 

Amúgy, közben 1 hónaposak is lettünk /de cuki/ és eszméletlen aranyosak voltunk egymással. Vagyis, én készítettem neki egy videót, amibe beleraktam az összes 1 hónap alatt készült képeinket, videóinkat, boomerangjainkat, és alá raktam egy nagyon cuki számot. Nagyon nagyon örült neki, megkönnyezte, és azt mondta hogy ez volt élete eddigi legjobb pillanata, hogy most így egybe láthatta ezt a gyönyörű 1 hónapot. Hát, én meg ezen könnyeztem be majdnem, na mindegy. Aztán, mivel ő nem nagyon ért az ilyen kütyüs dolgokhoz, (:D) ezért ő csak egy hosszú, gyönyörű üzenetet írt, miközben cameráztunk, és folyton néztem hogy vajon kinek ír ennyire figyelmesen. Aztán amikor 10.-én, 00:00-t ütött az óra, azaz, már 11.-e volt, egyből elküldte az üzenetet, és így élőben olvastam és könnyeztem meg. Gyerekek, én nem szeretek beszélni itt a szerelmi életemről annyira, de muszáj leírnom ezeket az érzéseket amik most bennem vannak. 

Nem tudom hogy tudjátok-e milyen érzés a szerelem első látásra, vagy hogy hisztek-e benne.. Nos, ugye már leírtam a sztorit, hogy mi hogyan találkoztunk, és ez az volt. És azóta is tart, és egyszerűen, ő az első olyan barátom akinél tényleg nem merül fel az a kérdés bennem hogy "Vajon az egyikünk jobban szereti a másikat mint a másik?" mert nincs okom amiért feltegyem ezt a kérdést. Annyira ugyanúgy gondolkodunk, ugyanazt akarjuk, támogatjuk egymást abban amit elszeretnénk érni, és egyszerűen érzem azt hogy mennyire szeret. És tudom, hogy azt gondoljátok hogy á, 1 hónap.. Majd változni fog. De higyjétek el, mindent ti csináltok a saját kezetekkel. Ha nem akarjátok hogy változzon nem hagyjátok hogy változzon, nem is fog. Ameddig égetitek a tüzet,és piszkáljátok a parazsat, addig minden tökéletes. Addig pontosan olyan, mint amilyen szeretnétek hogy legyen. Ne tévesszenek meg bennetek a számok. Hogy mióta vagytok együtt.

Tudjátok mi a kapcsolat egyik titka a sok közül? És sajnos, elég későn jöttem én is erre rá, ("későn" na mindegy) és azt hiszem az életemben ő az első fiú, akinek ezt nem kell elmagyaráznom. Aki tudja. És úgy is csinálja. Mindig pontosan tudja mikor mit kell mondani, tudja mikor mennyi romantikát engedhet meg magának, "magunknak", és tudja mikor kell komolynak lenni. Az egyik titok,hogy minden nap lenyűgőzzük a másikat. És nem, nem új ruhára, új fehérneműre gondolok, hanem belsőleg. Mondjuk el mindennap a másiknak hogy mennyire jó hogy van nekünk, mondjuk el mindennap a másiknak hogy mennyire szeretjük. És a másik legfontosabb dolog, hogy ne legyen büszkeség. Persze, egy alap büszkeségnek kell lennie. De nem kellenek ezek a "Nem mondom ki hogy szeretlek,mert akkor a haverjaim hülyének néznek, papucsnak, (fiúknak)" vagy a "Nem mondom ki először én, először mond te (lányoknak)".. Szóval nem, nem kell ezt csinálni. Ha szereted, mutasd ki neki, mert mi is ezt csináljuk. Nálunk nincs fal köztünk, nincs az a büszkeség, ami miatt papucsnak tűnhet a másik. Mi egyszerűen, szeretjük egymást.

Azt hiszem néha erről is kell írni, vagy beszélni. Elmondani a saját tapasztalatainkat.. De most sok bejegyzés tervem van, úgyhogy ráállok az ilyen "szerelmi, kapcsolatos" dolgokra is, és remélem tudok nektek újat mondani.:) 

Amúgy, nagyon sokat számít hogy mi mit akarunk, mit várunk el egy kapcsolattól. Régen voltam olyan hülye, hogy nem voltak elvárásaim, és csak belementem egy kapcsolatba azért, hogy ne legyek egyedül. Mindegy volt, milyen volt az a személy.. Egyszerűen nem volt annyi tartásom, hogy igenis meglegyen egy adott elvárásom, és annál nem lejjebb adni. És tudom,hogy ez nagyon gáz.. De azt hiszem valamilyen szinten kapcsolatfüggő vagyok. Nem függ a boldogságom egy másik embertől, félreértés ne essék, ez csak rátesz. Inkább azt mondom, hogy boldog vagyok én szingliként is, húhú, nagyon is. De mindig ott van valahol a fejemben hogy azért mennyire jó lenne ha lenne valaki. Vagyis, eddig volt. És azt hiszem nem tartozok azok az emberek közé, akik félnek egy kapcsolattól, vagy attól mit fog adni, vagy attól hogy mennyire fog megváltoztatni. Képesnek kell lennünk kompromisszumokat kötni, még akkor is ha nehéz, vagy ha nem igazán felel meg a mi életlátásunkhoz. Ha szeretjük a másikat, akkor igenis lekell mondani dolgokról, amiket amúgy szeretnénk. Példaként, nálunk ami az egyetlen problémát okozza, az a dohányzás. Ő nem dohányzik, focista létére természetesen, én pedig ugye már vagy jó' 6 éve igen... És nagyon nehezen tudja elvilseni, főleg hogy szokott probléma lenni a szívemmel, és teljesen igaza van. Bármennyire is nehéz, igaza van, és idővel le kell tennem. Nem azért mert ezt akarom, mert ha rajtam múlna, nem érdekelne, az se érdekel sokszor hogy szúr, ég, és fáj a szívem miután elszívok egy cigit, egyszerűen csak tudom hogy neki ez fontos, és megteszem érte.. Egyszer.. :D 

Szóval, elég hosszúra sikeredett ismét ez a bejegyzés.. De csak annyit szeretnék ezzel üzenni, hogy ne féljünk attól hogy egy másik ember mellett kik lehetünk, vagy milyen befolyással lesz az életünkre, mert nem kell. Ha nem érzed jól magad egy idő után, még kiszállhatsz. De ne féljetek az ismeretlentől. Persze, ezzel a poszttal nem a 13-14 éves lányoknak üzenek, hogy legyen máris kapcsolatotok, hanem az olyan embereknek akik már elég idősek ehhez, de félnek belevágni. :)

Hajráá, nincs mit veszíteni <3

 

Interjú velem

2017.05.07. 21:52, Isabelle
Címkék: interjú

Egy nagyon kedves ismerősöm, barátnőm, Dzsenii, aki a beauty-andmakeup.blogspot.com blogot vezetni, felkért engem egy interjúra.
Nagyon nagy megtiszteltetésnek vettem, hiszen ezelőtt soha senki nem kért tőlem ilyet, illetve soha senki nem "érdeklődött úgy" az életem iránt, mint aznap ő. :)
Az interjú pár napja elkészült, elhoztam nektek ide is, de elolvashatjátok nála is.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm Dzseni, és remélem hogy lesz még ilyen élményben részem!:)

Utóirat: Hamarosan készül a blogger közösség egy elég nagy kihívásra, aminek énis részese leszek, úgyhogy figyeljétek a blogokat :*

Hogy-hogy kiköltöztetek Törökországba? Nem hiányzik Magyarország?
-  Anyukám két évvel ezelőtt itt ment férjhez. Nagyrészt muszájból kellett kijönnöm, mert már nem volt mi ott tartson Magyarban. Az eleje rettenetesen nehéz volt, egyenesen gyűlöltem. De mostanra, teljesen az otthonommá vált, és már ha kellene, sem szeretnék vissza menni Magyarországra, mert nagyon megszerettem ezt a helyet. Inkább a személyek hiányoznak, nem maga az ország:)
 
Van olyan személy akivel tartod a kapcsolatot itthonról?
-  Persze. Elég sok. A családomnak a másik fele, teljes egészében ott van, ugye csak anyukám van itt, illetve egy pár barátom van, még akivel tartom a kapcsolatot.
 
Milyen hamar tudtál beilleszkedni? Gondolok itt, barátszerzésre, nyelvtanulásra, iskola/munka, és úgy a mindennapokra.
-  Az igazságot megvallva, 1 kerek éve vagyok itt. Az első 10 hónapot remeteként töltöttem a szobám négy fala közül. Mivel egyáltalán nem beszéltem a nyelvet, ezért barátaim sem voltak. 10 hónap elteltével, elhatároztam hogy változtatok az életemen, és elkezdtem egyedül kijárni kávézókban. Ekkor kezdtem el ismerősöket szerezni, mert kíváncsiak voltak rám, mint külföldire. Állásajánlatot is kaptam, amit el is fogadtam. Akkor még egyáltalán nem beszéltem a nyelvet, de 4 teljes munkanap után, már alap szinten megtudtam tanulni. Azóta teljes gőzzel tanulom, és társalgási szinten beszélem 1 hónap alatt. Barátaim ugyan mégmindig nincsenek, egy párom van, és inkább ismerősöknek mondanám az embereket, akiket itt megismertem.
 
Van kedvenc helyed Törökországban? 
-  Azt hiszem egyértelműen Istanbul, illetve Marmaris. Istanbul lenyűgöző látványt nyújt a tengerrel, és azzal a 15 millió emberrel akik ott laknak. Rengeteg látnivaló van, és szerintem 1 hét sem lenne elég, végigjárni mindazt. Számomra Los Angeles és Istanbul az álmaim városai. Marmaris pedig egy kitűnő nyaralási hely. Idén oda fogunk menni a párommal, és a képeket, videókat elnézegetve nagyon izgatott vagyok ezzel kapcsolatban. Imádok utazni, és nem tudok betelni a világ látványával. Van egy kedvenc mottóm is az utazásról. "Minden elköltött pénz egy utazásra, gazdagabbá tesz egy életen át".
 
Miért jobb kint külföldön élni, mint itt Magyarországon?
-  Ez fogós kérdés, amire szerintem az emberek 90%-a tudja a választ, csak nem mer róla beszélni. Az első meghatározó, legalábbis nálam, a pénz. Magyarországon vagy szerencsésnek kell lenni, vagy gazdag családba kell születni ahhoz, hogy valamit elérjen az ember. Külföldön, legalábbis itt, a pénz helyzet eszméletlen jó, és itt nem szenvedek semmiben hiányt. Nem kell azon aggódni, hogy mit fogunk enni holnap, holott Magyarországon sajnos ez volt a helyzetem. Nagyon sok tévhit van Törökországgal kapcsolatban, miszerint az emberek itt erőszakosak, és félni kell tőlük. Ezek egyáltalán nem igazak, persze vannak erőszakos emberek, mert melyik országban nincsenek. De átlagban, főleg ha meghallják hogy Magyarországról vagy, lehozzák neked a csillagokat is. Felfigyelnek rád, mert különbözöl, és tisztelnek, mert "őket választottad". A pénz mellett, ami még számomra meghatározó, a látvány. Nem mindegy, hogy egy tenger melletti házban ébred fel az ember. Szeretem Magyarországot, mindigis hazámnak fogom tekinteni, de inkább ezt választanám
 
Szerinted változtál amióta kiköltöztél?
-  Rengeteget. Azt hiszem a kitartásom az, ami az egekig fejlődött, illetve azt is mondanám hogy sokkal jobb ember lettem. Még nem vagyok a legjobb, de próbálok azon az úton haladni. Megtanultam pozitívan gondolkodni és élni, persze nekem is vannak rossz napjaim. A legfontosabb, hogy ne érjük be azzal ami van azért, mert kényelmes. Merjünk változtatni, és tegyünk meg mindent annak érdekében hogy boldogok lehessünk. Azt hiszem sokszor túl éretten gondolkodom már, mint a mostani korombeliek, átlagban. Ezért is van az, hogy nem lelek igaz barátokra, csak ritkán, és ezért tudok nehezebben beilleszkedni.

 

Nyereményjáték

2017.05.06. 15:01, Isabelle

Rögzített bejegyzés, az új bejegyzésekér kérlek görgess lejjebb!

Drága nyuszkák! 

Sokat gondolkodtam, hogy mivel kedveskedhetnék nektek annak érdekében, hogy olvastok, kommenteltek, és itt vagytok nekem. Hát, mi lenne jobb egy nyereményjátéknál?:) 
Igaziból, sajnos a nyeremény nem sok, de mégis valami, amivel kedveskedhetek nektek. :) Remélem ennek is örülni fogtok.

A VERSENY SORSOLÁSOS!

Erre a játékra BÁRKI jelentkezhet, lehet a napod

  • blog
  • sztáros
  • fanfiction
  • bármi

Egyetlen egy lényege van, hogy legyen oldalad! :) Mivel a nyeremény kredit, ezt csakis a G-portálon tudod felhasználni, így nem árt ha G-portálos oldalad van,de természetesen ezt te döntöd el! 

Tovább a nyereményjátékról, és annak feltételeíről.

Bírom én a kritikát, na de ilyet.

2017.05.02. 17:54, Isabelle
Címkék: elmélkedés
Nyugalom

Ekezdtek szaporodni a posztok a blogon, és ennek egyetlen egy oka van, hogy vagy nagyon történik valami, vagy nagyon nem történik semmi. Mostanság túl sok időm van, így láthatjátok ennek az eredményét. Most amúgy, tök hirtelen jött ez a poszt, mert nem akartam írni róla, mert mégis mit írhatnék. De egyszerűen nem tudom magamba tartani,és remélem hogy a bizonyos illető akinek a nevét nemsokára elolvashatjátok, ő is olvassa! HELLO TE!

Szóval, a történet annyi, hogy kaptam egy kritikát. Mármint, rendes igazi kommentes kritikát, mégpedig a történetíró versennyel kapcsolatban. Az illető a nem tetszését akarta kifejezni, amit teljesen megértek, és nincs is ezzel semmi gond, ugyanis a történet maga, vagy az írásom természetesen nem tetszhet mindenkinek. Na de hogy ezt ilyen szánalmas módon adja át, siralom.

Na szóval, tudjátok kitette a gportál a saját oldalára a történeteket, a nyerteseket, meg úgy mindent amit tudni kellett róla. és a következő komment érkezett: 

Lien:

"Miért jár ez a fejembe." - ez az írás egy nyelvtani és irodalmi tömegsír... :(

Na. Gyerekek. Elmondom én, hogy mi ezzel az egyetlen probléma. Nem az a gond,hogy nem viselem el a kritikát, mert húha, ha tudnátok mennyire elviselem. Sőt, mondhatni diplomatikusan kezelem is. Az egyetlen, ami igazán felbosszantott, hogy ez a valaki, legyen ez bárki, egy történetet nem küldött be. Nem linkelt egy oldal címet, nem linkelt semmit. Magyarul, valami interneten szörföző, biztosan mindent tudó kis senki, aki egy fél mondatot tudott kiemelni az egész történetemből. "Miért jár ez a fejembe." Ezzel, ő megpecsételte, és leírta azt gondolta, az egész történetet. Lehet,hogy voltak benne helyesírási hibák, vagy nyelvtani hibák, de DRÁGÁM. Én nem vagyok Magyar. MÉGIS, én voltam az aki beküldött egy történetet, ezzel párhuzamba MEGIS NYERTE. A tiéd hol van? Mutasd, had olvassam el, had lássam mekkora jampi vagy édesem. Utána lehet dumálni, és kritizálni. :) Ne szinte névtelenül kommentelgess, és emelj ki EGYETLEN EGY, FÉL mondatot egy 800 vagy hány szavas történetből, aminek amúgy,ha nem vetted volna észre mondani valója volt! És ezekszerint te vagy az egyetlen, akinek nem ment át. Akkor kivel is van a probléma? :) fucklogic, elmondom ne keljen annyit gondolkodnod, veled. 

Nagyon szépen köszönöm hogy kiadhattam a dühömet, és még egyszer elmondom, hogy nem arról van szó hogy nem bírom a kritikát, hanem arról, hogy egyes emberek mennyire rosszindulatúak, és köcsögök tudnak lenni a másikkal, főleg ha irigykednek. Sajnálom hogy nem te írtál egy badass történetet, és nem nyerted meg, tényleg sajnálom. Majd talán legközelebb. Csak akkor vigyázz, nehogy a nyelvtani és irodalmi tömegsír történet írója, újból jelentkezzen, és vigye el a nyereményt! 

Sok sok puszi drága Lien!

Utóirat: Csatolom az én kommentemet is, erre a frappáns hozzászólásra. 

Isabelle

Kedves Lien!:)

Ilyen szépen megalkotott véleménnyel, valószínűnek tartom, hogy tudtál volna te írni egy tökéletesen megformált történetet, ami bizonyára nyelvtanilag, és irodalmilag sem lett volna egy tömegsír. 

Várom a következő ilyen versenyen a te művedet, mert nagyon kíváncsivá tettél!:) 

További szép napot, a nyelvtani, és irodalmi tömegsír történetírója, Isabelle